„…aki egyszer bejut a szépség kertjébe, az versöt is álmodhat meg írhat, meg éneköt is mondhat, meg szűhet, meg hímözhet, mert minden szépség egy tüvön van. Aki ott van, az szakajthat a szüvésihöz tüskösrózsát, téeszelnök, vagy vasutas, vagy tanító, az attól kezdve tud versöt álmodni, vagy éneköt mondani és amikor ébren van, akkor tud ezökre emléközni is. Az ilyen embör abban a kertben kertész. Az bármelyik virág száráról szakajt, azt meg tudja mutatni az emböröknek, akik talán soha nem jutnak be ebbe a kertbe, de tudják, hogy van és vágyakoznak oda és hálásak azért, hogy megmutatják nekik azt, amit ott lőhet szakajtani.”